Az európai fejlesztéspolitikai források felhasználásának hatásai a területi hátrányokra és a társadalmi kohézióra Magyarországon
letöltésKabai Gergely; Németh Nándor; Teller Nóra
Az európai fejlesztéspolitikai források felhasználásának hatásai a területi hátrányokra és a társadalmi kohézióra Magyarországon
A társadalmi kohézió rendkívül sokszínű, egymással rokon ún. „hibrid” fogalmi megközelítést takar (Jenson 2010). A társadalomtudományokban elsősorban a bizalommal, együttműködéssel, társadalmi tőkével összefüggésben hasz nálják, ugyanakkor széles skálán alkalmazzák e kifejezést a szakpolitikákban is a társadalmi befogadás, a felzárkóztatás, a szociális innováció, valamint a szociálpolitika területén. A fogalom az Európai Unióban elsősorban a kohéziós politikák megszületésé vel összhangban került stratégiai szintre, amelyek megvalósulását a strukturális és beruházási alapok szolgálják. Közöttük a társadalmi kohéziót a munkahelyterem tés, a társadalmi befogadás, a szegénység elleni küzdelem, az oktatás mindenkori hívószavakkal elsősorban – de nem kizárólagosan – az Európai Szociális Alap fedi le. Magyarország 2004-es uniós csatlakozása óta a hazai terminológiában is – elsősorban az uniós szakpolitikákkal kapcsolatosan – a társadalmi kohézió fogalmának felzárkóztatás- és szociálpolitikai megközelítését használjuk. Tanulmányunkban arra vállalkozunk, hogy az elmúlt két évtized vonatkozásá ban áttekintsük, a társadalmi kohézió kérdésköre milyen hangsúllyal jelent meg az uniós fejlesztéspolitika hazai megvalósításában, ez milyen vélt vagy valós társa dalmi hatásokat tudott generálni, és mindez mennyire volt eredményes a társadalmi és területi különbségek, illetve az elmaradott települések felzár kóztatására irányult célkitűzések megvalósításában. A társadalmi kohézió és a fejlesztéspolitika kapcsolata nemcsak a hibrid fogalmi megközelítésből eredő bonyolult értelmezhetőség miatt értékelhető nehézkesen, hanem az elmúlt két évtized uniós forráskihelyezésének sajátosságai miatt is. Már a 2004–2006-os fejlesztéspolitikai ciklustól kezdődően gyakorlatilag máig ható problémát jelent, hogy a társadalmi beruházások mérésére elsősorban csak eredményindikátorok álltak rendelkezésre, és a tényleges hatások közép- vagy hosszú távú nyomon követésére nincsenek rendszerszintű és folyamatosan gyűjtött, összehasonlítást lehetővé tévő, területi bontásban is elérhető adatok. Így aztán minden későbbi értékelés, hatásmérés csak rendkívül korlátozottan vagy más, egy-egy értékelés keretén belül primer eszközökkel gyűjtött adatokra támaszkodva tudott következtetéseket levonni. Mindez azt eredményezte, hogy tulajdonképpen átfogóan ma sem lehet megállapítani, hogy uniós fejlesztés politikai eszközeink ténylegesen milyen hatást gyakoroltak a magyar társadalom rászoruló, támogatást igénylő csoportjaira.