Sportol-e a sportnemzet? - A sportolás és a fizikai aktivitás gyakorisága, trendjei, egyenlőtlenségeinek meghatározói Magyarországon 2024-ben
letöltésTátrai Annamária; Németh Renáta; Dóczi Tamás
Sportol-e a sportnemzet? - A sportolás és a fizikai aktivitás gyakorisága, trendjei, egyenlőtlenségeinek meghatározói Magyarországon 2024-ben
Amikor a magyar társadalom sporthoz való viszonyát vizsgáljuk, kettős érzésünk lehet, hiszen egyrészt sportnemzetként tekintünk magunkra, másrészt a felnőtt lakosság több mint kétharmadáról mondható el, hogy mindennapjaiknak a sportolás egyáltalán nem része. A sportnemzet és a sportoló nemzet kettősének megvalósítása már a 2007-es Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiában is célként fogalmazódott meg, de – az elmúlt két évtized kutatásai alapján – utóbbihoz, azaz a lakosság fizikai aktivitásának növeléséhez nem jutottunk közelebb. A sport-szakpolitika figyelme továbbra is az élsport nemzetközi, főként olim piai eredményességének fenntartására irányul, és – bizonyos válságjelenségek időnkénti felbukkanása ellenére – ez a szándék az eredmények szintjén sike resnek mondható. Mindenesetre ez a priorizálás azzal is járt, hogy az elmúlt két évtizedben a sportfinanszírozás jelentős részét az élsportra, illetve annak utánpótlásával kapcsolatos kiadásokra fordították, míg a szabadidősport része sedése rendre 5% alatt maradt.1 A sportoló nemzet deklarált koncepciója ellenére elmondható, hogy az elmúlt évtizedben a felnőtt lakosság szabadidősportját komolyan támogató, jelentős kezdeményezések alig születtek, és bár a sport eszközökre és sportszolgáltatásokra fordított kiadások növekednek, ez nem a népesség nagyobb arányú aktivitásával, hanem az aktívan sportolók magasabb költéseivel magyarázható (Szabó et al. 2021). Mára egyértelművé vált, hogy a sportsikerek nem eredményezik direkt módon a lakosság sportolási gyakoriságának javulását, annak ellenére, hogy a testmozgás egészségre, pszichoszociális jóllétre gyakorolt jótékony hatásai közismertek. Az 1990-es évektől kezdve a nemzetközi szakpolitikai térben a lakosság egészségfejlesztő testmozgásának (health-enhancing pyhsical activity, HEPA) előmoz dítása fokozatosan bekerült az egészségügyi ágazat homlokterébe, és 2010-ben megszülettek a World Health Organization (WHO) testmozgásra vonatkozó iránymutatásai, amelyek a felnőtt lakosságra vonatkozóan heti 150 perc mérsékelt, illetve intenzív testmozgást javasolnak (WHO 2020). A 2020-ban megújításra került változatban külön hangsúlyt kap, hogy a teljes inaktivitásnál bármennyi testmozgás jobb, tehát az ajánlások részleges teljesítésének is jelentős hatása van az egészségmegőrzésre. Mindez pedig az életmóddal összefüggő, nem-fertőző megbetegedések visszaszorításán keresztül az egészségügyi kiadások csökkenésé hez is vezethetne, ha többen érnék el a szükséges mozgásmennyiséget (Ács et al. 2020). Ez a stratégiák szintjén a hazai szakpolitikának is integráns része, de az elmúlt évtizedek tendenciái nem mutatnak fejlődést e téren.