A kreatív gondolkodás a 21. századi iskolában
letöltésLannert Judit
A kreatív gondolkodás a 21. századi iskolában
Ma, amikor újra arról olvashatunk, hogy a tanulás tulajdonképpen szenvedés és a tudást minél több gyakorlással tudjuk elsajátítani, érdemes megfogadni az 1960–70-es évek jövőkutatóinak figyelmeztetését, hiszen az akkori jövő ma már a jelenünké vált. Szerintük a kultúrák felemelkedése vagy bukása összefügg azzal, hogy milyen jövőképpel rendelkezünk. Fred L. Polak holland jövő kutató szerint a társadalom pozitív önképe együtt jár a kultúra virágzásával, de amint hanyatlásnak indul, a társadalom elveszti vitalitását és a kultúra eltűnik (Polak 1961). Később Alvin Toffler arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagyon gyors technológiai változásokra gyakran jövősokkos választ ad a társadalom, ami a múltba való visszarévedést vagy az összeesküvés-elméletek virágzását is jelentheti (Toffler 1971). Nemcsak a jövőkutatók, de a filozófusok szerint is napjaink problémáira (klímaválság, népvándorlás, a gyors technológiai váltás stb.) a kreativitás lehet a válasz. „Szükség van olyan jövőképre, ahol össze tudjuk kapcsolni a széteső részeket, többdimenziósan és rendszerszintűen tudunk gondolkodni, elkerülve a leegyszerűsítő és polarizáló álmegoldásokat” – idézik Edgar Morin francia filozó fus gondolatait (Montuori 2011: 225). Ehhez éppen arra van szükség, hogy együtt tudjunk élni a bizonytalansággal, az esetlegességgel, az emberi esendőséggel.
Ez, az örök igazságot kereső, tekintélyelvű, zárt gondolkodás szemszögéből katasztrófának vélt megközelítés úgy is felfogható, mint az emberi kreativitás és felelősségvállalás melletti elköteleződés. A komplex párbeszéd közösségi kreativitása segíthet abban, hogy el tudjuk képzelni és meg tudjuk valósítani a lehetséges és kedvező jövőbeli alternatívákat, ahol a különbözőségek éppen, hogy a kreatív erőt jelentik, nem pedig a jövő szétforgácsolását (Montuori 2011). Sardar (2010) szerint újra kell gondolnunk a haladás és a modernizáció fogal mait, és csakis a képzelőerő segítségével tudjuk „kigondolni” magunkat ebből az állapotból és egy újfajta normalitást létrehozni. A 21. századi kihívásokkal leginkább a képzelőerő és kreativitás segítségével lehet megbirkózni (Cilliers 2005). Azt, hogy mennyire tudunk kievickélni a kaotikus jelenből, elsősorban a képzelőerőnk minőségétől függ (Montuori 2011). A gazdaság szereplői is egyre inkább ráébrednek a kreativitás fontosságára. A Gazdasági Világfórum (World Economic Forum, WEF) szerint az analitikus gondolkodás és a kreatív gondolkodás a jövőben is a munkavállalók legfonto sabb készségei maradnak. Sőt, az elkövetkező években a kreatív gondolkodás és analitikus készség, valamint a technológiai tudás mellett a kíváncsiság és az egész életen át tartó tanulás készsége iránt fog leginkább növekedni a kereslet a munkaadók szerint (WEF 2023). Nem véletlen tehát, hogy a legutolsó 2022-ben lefolytatott OECD PISA-vizsgálatának egyik kiemelt területe volt a kreativitás, vagy pontosabban fogalmazva a kritikai és kreatív gondolkodás.