Néhány esti kérdés. A regresszió és a progresszió kölcsönösségéről

Nádas Péter

Néhány esti kérdés. A regresszió és a progresszió kölcsönösségéről

Berlusconi populista őrjöngése idején többször megpróbáltam kiszedni olasz ismerőseimből, hogy miből táplálkozik a Cavaliere népszerűsége. Legalább világosabban látni. Ha egyszer a népet még akkor sem lehet leváltani, amikor a politbüró tagjai szívesen választanának másikat. A jelenség ismert volt az antikvitásban is, a szabad athéniak és a szabad rómaiak kedélye is erősen csapongott. Amit tegnap helyeseltek, ma elvetették. Demokráciára minduntalan jött a diktatúra. Ám ha valaki a népfelség elvének a híve, akkor hogy ne tartaná tiszteletben a nép akaratát. Más kérdés, hogy motivációját érti-e. Más kérdés, hogy a döntést helyesli-e. S ha nem helyesli, akkor ugyan mit csináljon, ez is az esti kérdések közé tartozik. A nagyorosz érdekeket titkosszolgálati eszközökkel űző Putyin népszerűségének összetevőit talán értem. Annak idején Slobodan Miloševiċ népszerűségét is érteni véltem. A lehengerlő többség adott esetben egy minden hájjal megkent, betegesen hazudozó gazembert választ magának. S akkor a demokratikus választás, önmagában, netán mégsem lenne a demokrácia egyetlen elégséges feltétele. A népfelség híve, amikor megvizsgálja, hogy miből ered a helyi vagy akár a globális populista fordulat, milyen tanulságokkal szolgál a demokráciára nézve, ezt a kérdést sem tudja elkerülni. Ha egyszer a választók többsége olykor megelégeli a sok kis tolvaj oligarcha támasztotta káoszt, az államgépezetet felőrlő, az állampénztárt széthordó korrupciót, s inkább diktátort kíván, egy erős embert, aki majd rendet rak, akkor jön a regresszív fordulat. A demokrácia tartósságának a magasan fejlett ipari társadalmakban talán nagyobb az esélye, gondolná az ember. Ahol az urbanitás alacsonyabb szintű, s nem demokratikus forradalomban épültek ki intézményei, hanem szükségből, jobb híján, egy diktatúra összeomlásának kellős közepén, ott a demokrácia, úgy látom, még fejlődésének progresszív fázisában is inkább formálisan működik. Illetve addig tartja formáját, amíg a korrupciós rendszerek ki nem eszik a belsőségeit.