Intergenerációs iskolai mobilitás az európai országokban a válság előtt és után

Róbert Péter

Intergenerációs iskolai mobilitás az európai országokban a válság előtt és után

A társadalmi mobilitás kutatása hagyományosan arra a kérdésre keresi a választ, hogy a szülők társadalmi helyzete milyen mértékben határozza meg gyerekük társadalmi helyzetét. Ha a társadalmi helyzet leírható a foglalkozással, akkor ebből adódóan a társadalmi mobilitás vizsgálata hagyományosan a foglalkozási mobilitásra vonatkozik, konkrétan: az apa foglalkozása és a gyerek foglalkozása közti azonosság (immobilitás) vagy különbség (mobilitás) mértékéről van szó.1 Az ilyen kutatásokban erős a normatív szemlélet; a mobilitás magas foka „jó”, a nagymértékű immobilitás „rossz”. Tehát jobb az a társadalom, ahol a szülők társadalmi helyzete kevésbé határozza meg, hogy mi lesz a gyerekből; ezek a nyitott társadalmak. Mivel végső soron társadalmak minősítéséről van szó, a társadalmi mobilitás kutatásában kiemelt szerepet kap a nemzetközi összehasonlítás és az országok mobilitás mértéke szerinti rangsorba állítása. A társadalmi mobilitási kutatások mind a mai napig leginkább Erikson– Goldthorpe (1992) művére hivatkoznak, amivel kapcsolatban legalább két szempontot kell kiemelnünk. Egyrészt osztálymobilitást vizsgálnak, az általuk kidolgozott – Erikson–Goldthorpe–Portocarero, (1979) nevük kezdőbetűi után elnevezett – EGP osztálykategóriák között. Szerintük és követőik szerint, az EGP séma kombinálja a marxi tulajdonalapú és a weberi piacalapú megközelítést; az osztálypozíciók leképezik mindazon javakat és forrásokat, amelyek képzettségből, jövedelemből, vagyonból vagy társadalmi tőkéből származnak. Ezért nem egyszerűen foglalkozási, hanem társadalmi mobilitásról beszélnek, illetve ez a szokásos válasz abban a vitában is, ahol más kutatók a társadalmi rétegződést többdimenziós módon, különféle tőkeformák szerint vizsgálják. Másrészt elemzésükben különválasztják az abszolút és a relatív mobilitást, az utóbbi esetében kiszűrik az osztályszerkezet változásának hatását, s az így adódó társadalmi fluiditást tekintik a társadalom nyitottságára vonatkozó tényleges mutatónak. Mindemellett Erikson és Goldthorpe nemzetközi összehasonlító jellegű kutatása magyar adatokat is tartalmazott. A kutatás folytatásának tekinthető Breen (2004) tanulmánykötete, amelyben országtanulmányok sora szerepel; a szerzők azonos osztálysémát alkalmazva, azonos módszerrel vizsgálták a társadalmi fluiditást. Két frissebb nemzetközi összehasonlító kutatást lehet még említeni, mindkettő másodelemzés jellegű és a European Social Survey (ESS) 1–5. hullámainak (2002–2010) adatain készült (Eurofound, 2017, Bukodi és szerzőtársai, 2017). Az elemzések az EGP-séma elméleti és empirikus alapjain továbbfejlesztett European Socio-economic Classification (ESeC) kategorizálást használták (Rose–Harrison, 2007, 2010), és külön vizsgálták az abszolút és a relatív mobilitást (fluiditást).