A szociális ellátórendszer jellegzetességei, korprofilja és területi megoszlása
letöltésGoldmann Róbert; Gyetvai Gellért; Mester Dániel
A szociális ellátórendszer jellegzetességei, korprofilja és területi megoszlása
Ha szociális ellátórendszerről beszélünk, jobbára a rendszerváltás utáni időszak jut eszünkbe. Ennek oka, hogy bár létezett a szolgáltatásoknak egy jól körül írható csoportja korábban is, ezek következetes rendszerbe foglalására csak 1989 után került sor. Az 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról, illetve az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló jogszabályok fektették le, fogták ös - sze a szociális szabályozás alapjait. Ezek után, bár a szolgáltatások kifejlődése nem volt se térben, se időben egyenletes, sem zökkenőmentes (Bugarszki 2004, 2006; Szalai 2004), a szektor mégis gyors növekedésnek indult. Jelenleg a pénzbeli és természetbeni támogatásokból 17-féle2 áll a rászorulók rendelkezésére az időskorúak járadékától a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményig. A szociális szolgáltatások négy ellátási formában 31 ellátási típusban és 77 altípusban3 nyújtanak ellátást havonta mintegy 600 ezer főnek. A szolgáltatók száma több mint 14 500. A havonta regisztrált ellátási aktusok száma mintegy 13 millió, csak a jelentésre kötelezett ellátásokban.4 A szolgáltatások között ugyanakkor különbségek vannak befektetett értékek, energia és intenzitás terén. Míg egy ápoló-gondozó otthonban élő kliens napi 24 órás felügyelet mellett kvázi kórházi ellátásban részesül, addig egy nappali ellátásban, szociális étkeztetésben ellátást igénybe vevőre fordított energiák és támogatások ennél jóval alacsonyabb szinten mozognak (nem is beszélve az infrastruktúráról). A különbségek a gondozási, ellátási igények közötti eltérésekből fakadnak. Tanulmányunkban a szociális ellátórendszer szolgáltatási ágán, a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi alap- és szakellátások példáján szeretnénk bemutatni néhány rendszerformáló hatás lenyomatát.