Polgárság a mai Magyarországon
letöltésSik Endre; Szeitl Blanka
Polgárság a mai Magyarországon
A polgárfogalom jelentéstartománya széles: „A »polgárság« (Bürgertum) kifejezést – szögezi le Weber – a társadalomtörténetben három, egymástól különböző értelemben szokás használni. Lehet egyfelől osztálykategória: a »polgárság« mint osztály sajátos gazdasági helyzeténél fogva speciális érdekekkel rendelkező embereket foglal magába. Politikai értelemben a »polgársághoz« tartozik valamennyi állampolgár, vagyis a »polgár« ebben az értelemben meghatározott politikai jogok alanyaként definiálható. Végül a rendi értelemben vett – vagyis a nemességgel és a proletariátussal szembeállított – polgárság »a vagyon és a műveltség embereiből« tevődik össze; rendi értelemben polgár a vállalkozó, a járadékos és egyáltalán mindenki, aki valamilyen felsőfokú képzést kapott, ami társadalmi presztízst biztosít a számára, és lehetővé teszi, hogy a rend színvonalán éljen.” (Gyáni 2005: 2.) Az 1980-as éveket követően a hazai társadalomtörténeti irodalomnak is fontos tárgya lett a polgárosodás folyamata. Míg korábban a polgárság kutatása legföljebb tűrt, de semmiképpen sem támogatott tevékenységnek számított (Gyáni 2012), addig a rendszerváltást követően egy időre a polgárosodás az egyik leggyakrabban használt tudományos és politikai fogalommá lett (Csite 1997). Mi több, a nyolcvanas évek végétől kezdve több polgárosodásvita is zajlott. Ezen viták során a résztvevők a polgárosodás folyamatára, okaira, illetve szélesebb társadalomszerkezeti következményeire koncentráltak, többen „keresték” a polgárként definiálható csoportokat mint a rendszerváltás sikerének letéteményeseit. A következőkben röviden – mintegy az ezután következő empirikus elemzés megalapozása végett, a teljesség igénye nélkül – összefoglaljuk e viták legfontosabb, polgársággal és polgárosodással foglalkozó megállapításait.