Series

Hungary joined to Children’s Worlds, the International Survey of Children’s Well-Being (ISCWeB) in 2017 and fielded the third wave of the comparative survey in the spring of 2019. This initial report provides a descriptive overview of the key findings on Hungarian pupils studying in primary school, in grade 3, 5 and 7 all over the country. The first section of report informs about the context of children’s lives in Hungary. It is followed by a section on the sampling and the data collection. The subsequent sections go through the questionnaire and provide simple statistics based on the responses of about 3000 pupils.

https://isciweb.org/wp-content/uploads/2020/05/Hungary-National-Report-Wave-3.pdf

A Tárki Háztartás Monitor vizsgálata és elődje, a Magyar Háztartás Panel 1992 óta éventekétévente közelképet készít a magyar társadalomról1 . Mint ahogy a legtöbb kérdőíves adatfelvétel, a Tárki Háztartás Monitor is olyan reprezentatív mintát használ, amely a társadalom szelektált háztartásait tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy 2000-3000 magyar háztartás válaszaiból von le következtetéseket a társadalom egészére, nagyjából 4-4,5 millió háztartásra nézve. A reprezentativitás lényege, hogy a mintavétel úgy történik, hogy ez a 2000- 3000 háztartás arányosan leképezze a társadalom bizonyos csoportjait, ezáltal az adatfelvétel adatai az egész társadalomra általánosíthatók legyenek. Bár a társadalomkutatás széles körű statisztikai eszköztárral rendelkezik, amely azt biztosítja, hogy ez a mintavétel és az abból történő becslés minél pontosabb legyen, bizonyos hibák, tévedések még ezek alkalmazása mellett sem nem kerülhetők el. A külső validálás (a továbbiakban: validálás) célja, hogy a különböző adatfelvételek eredményeinek összevetésével egyfajta minőségbiztosítást végezzen, és arra is lehetőséget ad, hogy egy következő lépésben egyúttal javítsa az eredeti adatokat más felvételekből származó információk beemelésével. A kérdőíves adatfelvételek esetében megkülönböztetünk mintavételi hibát és nem mintavételi hibát. A mintavételi hiba abból adódik, hogy a mintánk az egész népességnek csak egy adott részét választja ki, ez a hiba a minta nagyságának növelésével arányosan csökken. A nem mintavételi hibák, vagy más néven adatfelvételi hibák többsége a survey módszertan jellegéből fakad, tehát ezek közé tartoznak a válaszadási hibák, a nem válaszolásból adódó hibák, a lefedettségi vagy a feldolgozási hibák. Mivel a kérdőívre való válaszadás önkéntes, előfordulhat, hogy bár minden háztartásnak egyenlő esélye volt a mintába kerülésre, tehát egyenlő eséllyel kerülnek be abba a csoportba, akiket megpróbálunk meginterjúvolni, mégsem ugyanakkora valószínűséggel kapunk tőlük választ a kérdőívre. Előfordulhat, hogy bizonyos csoportok kisebb valószínűséggel hajlandók a kérdőív kitöltésére, mint mások. Ezt a nem mintavételi hibát az eloszlások ismeretében lehet súlyozással és más statisztikai eljárásokkal bizonyos fokig kezelni, ez azonban csak abban az esetben igaz, ha nincsenek olyan csoportok, amelyek szisztematikusan kimaradnak a mintából. Ebben az esetben ugyanis nem lehet az ő adataikat „felsúlyozni”. Az adatfelvételi hibák előfordulása, tipikus megjelenései, torzító sajátosságai függenek attól is, hogy magukat az adatokat milyen módon vett minta megkeresésével gyűjtöttük össze (hogy például előzetesen meghatározott címre mentek-e ki a kérdezőbiztosok, vagy úgynevezett véletlen sétás eljárással kerestük meg a megkérdezettjeinket). Ezek mellett a technológia változása is megjelenhet az adatminőség meghatározói között.

A 2008-ban kirobbant globális pénzügyi és gazdasági válság már eleve rossz feltételek között találta a magyar háztartásokat. A korábbi években kialakult sérülékenység (nagyfokú inaktivitás, nem fenntartható eladósodottság, a devizahitelek magas aránya) tovább nehezítette a válság hatásainak feldolgozását. Az azonban, hogy végső soron kiket hogyan érintett a visszaesés és gazdasági átrendeződés, több tényezőtől is függött: - attól, hogy milyen volt a különböző háztartások kiinduló felkészültsége (munkaerőpiaci sérülékenysége, vagyoni helyzete, a háztartás tagjainak humán tőke ellátottsága, képzettsége) a válság előtt, - attól is, hogy a válságkezelésre alkalmazott kormányzati, szociálpolitikai, gazdaságpolitikai eszközrendszer milyen karakterű és összetételű volt, - valamint attól is hogy az adott kereteken belül hogyan reagáltak a háztartások, miképpen voltak képesek felhasználni és alakítani erőforrásaikat, miképpen reagáltak a sokkokra, hogyan alakították bevételeiket, kiadásaikat, munkaerőpiaci aktivitásukat, stb. Kutatási keretünk kialakításakor tehát abból indultunk ki, hogy a háztartások mint komplex társadalmi és gazdálkodó egységek reagálnak a makro változásokra, alkalmazkodnak azokhoz, mi pedig éppen ezeknek a makro-mikro interakcióknak a vizsgálatát tűztük ki célul. Mindjárt az elején jelezzük, nem triviális, hogy ezek egymástól így, ebben a formában szétválaszthatók. Ha azonban meg szeretnénk érteni, hogy mi miért és hogyan történt, valahol el kell kezdeni. A kutatás tehát a háztartások makro sokkokra, válságra adott megküzdési stratégiáira koncentrál. Az ezekkel a stratégiákkal összefüggő döntéseket és viselkedési reakciókat kiindulásképpen a következő csoportokra osztjuk: - a háztartás munkakínálatot, munkaerőpiaci viselkedést érintő döntései (a munkaerő-kínálat bővítése, pl. belépés a munkaerőpiacra, a munka-magánélet egyensúlyának kialakítása, stb.); - fogyasztási alkalmazkodás (elővigyázatosság mértéke, a fogyasztás simítása az gazdasági és életciklusok között); - megtakarítások és eladósodottság alakítása; - a háztartás humán tőkéjét alakító döntések (gyermekek és felnőttek oktatása, képzése, egészségügyi ellátása, stb.). A háztartások válságra adott reakcióinak időzítése és átfutási ideje eltérő: bizonyos változtatások azonnal megtörténnek egy-egy sokkot követően, más reakciók hatása pedig csak később jelentkezik. Azt feltételezzük, hogy a megtakarításról, fogyasztásról hozott döntések hamar megmutatkoznak a viselkedésben, a munkaerőpiaci reakciók valamivel lassabban történnek meg (a munkaerőpiac rugalmasságától függően), a humántőke beruházások és demográfiai válaszok pedig még lassabb ütemben valósulnak meg (és hoznak eredményeket, ha egyáltalán). A megküzdési mechanizmusok sikeressége attól is függ, hogy adott esetben miképpen kombinálják a háztartások a megtakarítási/fogyasztási, munkakínálati és demográfiai reakciókat, valamint a humán tők- befektetéseiket. Ezen kívül azt feltételezzük, hogy nem minden viselkedési reakció 6 érhető el az összes háztartás számára, vagyis fennállhat a stratégiák bizonyos mértékű útfüggősége. A vizsgálatban nem csak azt tűzzük ki célul, hogy többet tudjunk a magyar háztartások jövedelméről, vagyonáról és munkaerőpiaci helyzetéről, hanem azt is, hogy többet megértsünk a társadalom attitűdjeiről és értékrendszeréről (általában is, de különösképpen a válság előtti és utáni időszakban). Utóbbiak feltérképezésekor az elemzés arra is kíváncsi volt, hogy befolyásolta-e a társadalmi kohézió, a bizalmi szint, az előrejutási lehetőségek megítélésének alakulását egy-egy válság-sokk, ami a gazdasági válság (vagy bármi más ok) következtében elérte a háztartásokat. A kutatás – mivel a válság időszakában és utána, részben a társadalompolitikai rezsimváltással is összefüggően megváltozott háztartási viselkedést vizsgálja – idősoros elemzéseket is tartalmaz. Kiindulópontnak az utolsó „békeév” (2007) szolgál. Ebben az évben volt Tárki Háztartás Monitor vizsgálat, amelyben a háztartások objektív jellemzői mellett azok attitűdjeit, szociálpolitikával kapcsolatos véleményeit és beállítottságait is felmértük. Ezért a 2015/2016-os kutatás esetében abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy bizonyos kérdések egyszerű megismétlésével lehetővé vált a téma idősoros vizsgálata.

Ez a beszámoló a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) támogatásával készült, a K 113248 számú kutatás első gyorsjelentése. A jelentés célja, hogy beszámoljon a kutatás koncepciójáról, a kutatási stratégiáról és dokumentálja a kutatás keretében elvégzett adatfelvételi tevékenységet. A 2. rész a főbb kutatási kérdéseket vezeti fel. A 3. részben kutatás elméleti keretét és az alkalmazott kutatási stratégiát mutatjuk be. A 4. rész bemutatja a kutatás adatgyűjtésének két fázisát, leírja és számszerűen elemzi a mintavételt, az adatfelvételek folyamatát, illetve az adatfelvétel eredményeképpen kapott adatállomány fontosabb jellemzőit, szerkezetét, képzett változóit. A kötet mellékletei részletesen tartalmazzák a kutatás kérdőíveit és kérdezési segédanyagait. Ez a gyorsjelentés – műfaját tekintve – átmenet egy tipikus adatfelvételi dokumentációs és egy módszertani elemző tanulmány között. A jelentés második kötete az adatfelvételből nyert adatok első validálását fogja bemutatni. A harmadik kötet pedig a tartalmi eredmények összefoglalását fogja adni.

A Monitor kutatás gyorsjelentésének 2. kötete már foglalkozott azzal, hogy vannak-e és milyen nagyságrendben olyan csoportok, amelyeket a súlyozással nem helyrehozható módon vesztünk el az adatfelvétel során. Azt is vizsgálta, hogy a kimaradó csoportok a jövedelemeloszlás mekkora hányada felett rendelkeznek (ami adott esetben lényegesen nagyobb lehet a népességbeli arányuknál), valamint magának a Monitorból felrajzolható jövedelemeloszlásnak az alternatív adatforrásokkal való összevetését is tartalmazta. Mindent összevetve azt találta, hogy a TÁRKI Háztartás Monitor a jövedelemeloszlás alján valószínűleg a népesség mintegy 2,5–3 százalékát rosszul reprezentálja, a jövedelemeloszlás tetején viszont mintegy 5-8 százalék maradhat ki belőle (TÁRKI, 2016). A TÁRKI Monitor adatfelvételéből (és általánosságban a survey jellegű felvételekből) összesen három lépcsőjében maradhatnak ki a jövedelemeloszlás alján található népességcsoportok. Ezek a lépcsők rendre a mintavételhez, a kérdezőbiztoshoz és magához a kérdezetthez köthetőek.1 A bevezetőben bemutatjuk, hogy mely lépcsőben mely csoportok maradhatnak ki elméletileg, majd az írás későbbi részeiben a Monitor adatain keresztül megvizsgáljuk, hogy kik maradnak ki a kutatás megvalósítása során „alulról” a gyakorlatban. Az alsó (szegényebb) társadalmi csoportok alulreprezentálásához vezethet mintavételi hiba formájában a nem teljes mintakeret és a mintavétel struktúrájának olyan specifikálása amely „nem kedvez” a hátrányosabb helyzetű régióknak/területeknek (hiszen itt nagyobb valószínűséggel találnánk hátrányosabb helyzetű háztartásokat is). Ez a hiba a mintába kerülő települések kiválasztásakor jelenik meg: hiába törekszünk a valószínűségi minta véletlen kiválasztására, a települések, vagy településcsoportok más (addig, vagy akkor ismeretlen) tényezők mentén alulreprezentáltak lehetnek. A többlépcsős mintavétel következő lépcsőjében, a mintakeret a település magánháztartásokban élő lakossága, mely nem tartalmazza például az intézményi háztartásokat 2 (szociális bentlakásos intézményekben lakókat, börtönnépességet, stb.), de egy címlistás kiindulópontokra alapozott, vagy egy véletlensétás vizsgálat nem tudja lefedni a lakcímmel nem rendelkezőket (például hajléktalanokat, vándorló népességet, stb.) sem. A mintavétel utolsó részében is sérülhet a személyek vagy háztartások azonos (vagy legalábbis pontosan ismert) mintába kerülési valószínűsége, a kérdezőbiztoshoz köthető torzításon keresztül, azaz a személyek/háztartások megtalálása már nem csak módszertani és statisztikai számításokon múlik. Itt a probléma esetleges kérdezői szelekció lehet, ami a településen belüli szegény részeket, szegregált övezeteket, illetve telepeket 3 szándékolt vagy nem szándékolt módon „kiejti”. A torzítás utolsó lehetséges színtere a válaszadóhoz köthető, a válaszadási hajlandóság, illetve a kérdőíven belül bizonyos információk elhallgatásának formájában.

Látszik tehát, hogy a potenciális hibaforrásokat két kérdésre tudjuk leszűkíteni. (1) A többlépcsős mintavétel során, a települések kiválasztásakor, mennyire reprezentáljuk a magyar településállományt nem csak azok mérete és elhelyezkedése, hanem a szegényebb, elmaradottabb, hátrányos helyzetű települések arányai szerint? (2) A kiválasztott településeken felvett mintával milyen sikerességgel tudjuk megbecsülni a szegénység mérhető indikátorait a teljes népességben? A tanulmány e két kérdés megválaszolását tűzi ki célul úgy, hogy ahhoz a Monitor vizsgálat 2015-ös adatait használja. 

A TÁRKI Monitor vizsgálata mintavételi szempontól kifejezetten sztenderd kutatásnak számít, hiszen többlépcsős rétegzett mintavételre alapszik, melynek utolsó lépcsőjében címlistás adatfelvételről van szó. Ezek alapján eredményeink minden hasonló felépítésű kutatás eredményeire általánosíthatóak.

A kvantitatív empirikus vizsgálatok érvényességi körét jelentős mértékben korlátozza, hogy általában véve erősödik a visszautasítás és az elérhetetlenség az elmúlt 20 évben Magyarországon. A kutatók számára (legyen a céljuk társadalomkutatás vagy piackutatás, esetleg politikai közvéleménykutatás) egyre nagyobb problémát jelent, hogy jóval több személyt kell felkeresniük a minta teljesüléséhez, a címlistás és a véletlensétás kutatások esetében egyaránt. A vizsgálatok érvényességi köre ilyenkor csorbát szenved, mivel bizonyos társadalmi csoportok, rétegek részlegesen, vagy teljesen kimaradnak a teljes lakosságot lefedni szándékozó felvételekből. Ezek alapján, habár elméletben teljesülnek a véletlen mintavétel feltételei, a gyakorlatban egyre kevésbé beszélhetünk valódi véletlen mintáról, a kapott kutatási eredmények még az utólagos rétegzés korrekciói után is torzíthatnak. A torzítás legfőbb oka az, hogy a válaszmegtagadási valószínűségek nem véletlenszerűen alakulnak, hanem jól körülhatárolható, speciális sajátosságokkal rendelkező csoportokra jellemzőek, azaz nem mindenkinek ugyanakkora az esélye arra, hogy ha bekerül a mintába, akkor a nemválaszolók csoportjába kerül. Minél nagyobb a válaszmegtagadás, valamint demográfiai-szociológiai jellemzőket tekintve minél jobban elválik a válaszadók és a megtagadók köre, annál kevésbé tekinthető egy lakossági felvétel általános érvényűnek. Kutatásunk alapkérdése az, hogy hogyan jellemezhetők azok a háztartások/személyek, amelyek az empirikus adatfelvételek által nem érhetőek el? Minden társadalomtudományi adatfelvétel törekszik a vizsgálatok teljeskörűségére, illetve az adatokból származó becslések torzítatlanságára, az viszont egyértelmű, hogy mivel a válaszadás nem kötelező, a teljeskörűség sem biztosított. Továbbá, mivel nem tudjuk, hogy pontosan milyen társadalmi dimenziók szerint kellene korrigálni a szerzett adatokat (jellemzően alapvető demográfiai változók szerint súlyozunk, amelyek egyáltalán nem biztos, hogy szignifikáns kapcsolatban állnak a válaszmegtagadással és az elérhetetlenséggel), becsléseink torzíthatnak. A probléma az empirikus adatgyűjtést alkalmazó tudományágak mindegyikében jelentkezik. Kutatásunk pilot vizsgálatként megtette az első lépést az információhiány leküzdésében: eredményeink alapján többet tudunk arról, hogy egy klasszikus lakossági survey felmérés esetében mely társadalmi csoportok kimaradására számíthatunk, illetve elkezdtünk alternatív mintavételi, adatfelvételi és adat-korrekciós technikákat készíteni, tesztelni. Eredményeink a társadalomtudományi adatfelvételek teljes egészére hasznosíthatóak: információt nyújtanak olyan mintavételi és súlyozási technikák kidolgozásához, amelyek a nemválaszoló és az elérhetetlen magyar lakosság részletes jellemzését is figyelembe veszik, így a mintákból származó becslések és következtetések pontosabbak lesznek.

https://tarki.hu/sites/default/files/2020-03/OTKA_kut_besz_megkozelithetetlen_csoportok.pdf

A review of the OECD Broken Social Elevator? How to Promote Social Mobility. Its primary aim is to explore the mechanisms that impede mobility, with a focus on inter-generational mobility, or lack thereof. The mechanisms are grouped into three categories -general, health and education, which are not only mechanisms but also indicators of mobility. A of course, the three groups can be broken down purely analytically, but in reality they are closely interlinked and interdependent. mutually reinforcing effects. In addition to this, although with less emphasis, I will present the intra-chapter on intra-generational mobility, which is in fact the fourth chapter of the inter-generational mobility chapter. fourth mechanism. In addition, I will also discuss how low social mobility can be a effects of low social mobility, as well as some criticisms, first of all of the sometimes somewhat excessive generalising conclusions.

The review presents OECD's Broken Social Elevator? How to Promote Social Mobility volume. Its primary aim is to identify the mechanisms that hinder social mobility, focusing in particular on inter-generational mobility and the lack of it. The mechanisms are presented in three groups - property, health and education - which are not only mechanisms of mobility but also indicators of it. The three groups can of course be broken down purely analytically, but in reality, they are closely intertwined and mutually reinforcing. In addition to this, albeit with less emphasis, I also present the chapter on intra-generational mobility. I also discuss the possible consequences of low social mobility and make some critiques, first and foremost concerning the sometimes somewhat over-generalized conclusions of the book.

In our research paper we analyze how parental background influence financial achievements. We first explore, with the use of the EU-SILC dataset what differences we can detect across European countries by the effect of parental origin on incomes. We also contrast these findings to similar country comparisons presented in the recent mobility and inequality of opportunity literature. Secondly, we present a specific (to our knowledge, unique to date) analysis of how the effect of parental origin differs by income ranks in the distribution. We find the level of odds for parental education on getting ahead high in some East-Central European countries and some Southern tier countries. Thirdly, we analyze what macro factors can be associated to the cross-country differentials in levels and patterns of parental effects. We find that the larger the employment rate, the share of the higher educated and the lower the share of the lower classes, the constraint of circumstances on getting ahead in society are at the lower level. Political inclusiveness and transparency also matter: the level of unjustifiable inequalities is lower in countries where the quality of the governance is better, where the share of lower class people is lower.

Kutatásunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hogyan befolyásolja a szülői iskolázottság a jövedelmet. Ehhez az EU-SILC 2005-ös, 2011-es és 2019-es hullámának adatait használtuk fel, amelyek mind tartalmaznak a szülők iskolázottságára vonatkozó információt is. Először az iskolázottság hatását vizsgáltuk a jövedelmekre az egyes korosztályokban, majd regresszióelemzés alkalmazásával meghatároztuk a magasabb saját, illetve szülői iskolázottság hozamát. Végül regresszióelemzéssel és kereszttábla elemzéssel bemutattuk azt is, hogyan függ a megkérdezett iskolázottsága a szülői iskolázottságtól. Eredményeink szerint az elért jövedelemben elsősorban a saját iskolázottság hatása meghatározó. A magasabb szülői iskolázottság elsősorban a gyermek magasabb iskolázottságán keresztül érvényesül.