A fiatalok iskolai végzettségének változása Magyarországon és az Európai Unióban

Varga Júlia

A fiatalok iskolai végzettségének változása Magyarországon és az Európai Unióban

Az országok humántőke-állománya, a népesség iskolázottsága és készségei a gazdasági növekedés és a termelékenység növekedésének egyik fő mozgató rugója. A kérdést könyvtárnyi irodalom vizsgálja (lásd pl. Hanushek–Woessmann 2023). Ma már az is széles körben elfogadott, hogy a humán tőke minőségének javítása az egyik legfontosabb követendő politika, ha a közepes jövedelmű orszá gok ki akarnak kerülni a közepes jövedelem csapdájából, és hogy nemcsak a felsőoktatás, hanem a készségek és kompetenciák diverzifikáltságának mértéke is meghatározó (Agénor–Canuto 2015; Agénor 2017). Azokat a készségeket és kompetenciákat, melyeket a nemzetközi kategorizálás szerinti felső középfokú oktatásban (ISCED3)1, vagyis a magyar terminológia szerinti középfokú okta tásban lehet megszerezni, egyre inkább a sikeres munkaerőpiaci belépéshez szükséges minimumkövetelménynek tekintik. Ez a képzettségi szint szükséges a későbbi továbbtanuláshoz, valamint ahhoz, hogy az egyén sikeresen vehessen részt egy későbbi életszakaszban munka közbeni képzésben vagy felnőttkép zésben, hogy alkalmazkodni tudjon a változó munkaerőpiaci követelmények hez (Brunello–Rocco 2017). A minőségi felsőoktatást pedig létfontosságúnak tekintik, ha a gazdaságok az egyszerű termelési folyamatokon és termékeken túlmutató értékláncot kívánnak létrehozni. A felsőfokú végzettségűek iránti kereslet növekedéséhez járult hozzá a digitalizáció, robotizáció és automatizáció is (Albinowski–Lewandowski 2024).