Közmunka, segélyezés, elsődleges és másodlagos munkaerőpiac

Bár a közfoglalkoztatás napjaink munkapiaci folyamataiban és szociális rendszerében is központi szerepet játszik, valójában keveset tudunk róla: nem ismerjük a közfoglalkoztatottak tényleges számát, több eltérő megközelítésű, egymással nem, vagy csak részlegesen összevethető adat van forgalomban. Tanulmányunkban a Nemzeti Munkaügyi Hivatal (NMH) által rendelkezésünkre bocsátott elemi adatállomány alapján igyekszünk rendet tenni a zűrzavarban, bemutatva, hogy mennyi is volt a közfoglalkoztatottak létszáma 2011 és 2013 között, és erre támaszkodva értelmezzük a közelmúlt folyamatait. Először röviden áttekintjük a munkanélküliséghez kapcsolódó ellátások és a közfoglalkoztatás szabályainak változását az elmúlt években. Megvizsgáljuk az aktív munkaerő-piaci eszközökre, ezen belül a közfoglalkoztatásra fordított források alakulását. Ezt a „közfoglalkoztatásban érintettek” számának és a közfoglalkoztatottak átlagos állományi létszámának különböző ismérvek szerinti bemutatása követi, majd egy probit regressziós modellel megbecsüljük a közfoglalkoztatásból az elsődleges, nyílt munkapiacra történő kilépés esélyeit. Írásunkat a bemutatott adatok alapján levonható következtetések összegzése zárja.