Az új pártrendszer

A magyar pártrendszerrel kapcsolatos irodalom egészen a kétezres évek második feléig a stabilitás kialakulására, a pártrendszer „befagyására” helyezte a hangsúlyt (Enyedi 2006). Nem véletlenül: tíz évvel ezelőtt a magyar pártrendszer a régió leginkább stabil, legkevésbé változó rendszerének tűnt, világos és könnyen azonosítható törésvonalakkal, állandó szereplőkkel és alacsony választói ingadozással. Mindez 2006 után gyökeresen megváltozott; a 2010-es választást joggal lehet „politikai földrengésnek” vagy „kritikus választásnak” nevezni (Enyedi–Benoit 2011; Róbert–Papp 2012). A 2010-ben hatalomra jutott kormányzat a politikai rendszer egészének átalakítására tett kísérletet – azóta új alkotmány, új parlamenti törvény és új választási rendszer is van Magyarországon. A pártrendszer azonban kétharmados szabályokkal legfeljebb befolyásolható – ám alakítani csak a szereplők közösen, egymással interakcióban tudják. Ezért az, hogy a magyar pártrendszerben a 2010-es választás mennyiben volt rendkívüli, mennyiben egy új korszak kezdete, igazán csak utólag derült ki. 2014 nyarán e kérdés eldöntöttnek látszik: 2010-ben a pártrendszerben is új korszak kezdődött. Ezen új korszak jellemzőit, meghatározó vonásait elemzi a jelen tanulmány. Tanulmányunk négy kérdést jár körül alaposabban. Először a pártrendszert leíró legfontosabb adatokat ismertetjük: bemutatjuk a magyar pártrendszer alakulását és helyzetét 2014-ben. Ezt követően az új pártrendszer fogalmi jellemzőit próbáljuk összefoglalni. A 3. fejezetben az új pártrendszert is meghatározó bal–jobb kérdéssel foglalkozunk; bemutatjuk, minden változás dacára, miért érdemes továbbra is ezek alapján szemlélni a magyar pártrendszert. Végül a magyar baloldal válságával foglalkozunk, hiszen ez a kérdés a pártrendszer alakulásának múltját is meghatározta, és a jövőjére is jelentős hatással lehet.