Nemzeti identitás, kisebbségek és társadalmi konfliktusok. A magyar társadalom attitűdjeinek alakulása 1992 és 2014 között

Simonovits Bori

Nemzeti identitás, kisebbségek és társadalmi konfliktusok. A magyar társadalom attitűdjeinek alakulása 1992 és 2014 között

Ebben a tanulmányban a nemzeti identitás, a bevándorlókkal kapcsolatos vélekedések és a társadalmi konfliktusok érzékelésének kérdéskörét járom körül. A tanulmány többek között arra keresi a választ, hogy az 1992 és 2014 között eltelt két évtizedben – mely időszaknak a közepére esik az Európai Unió bővítésének legintenzívebb szakasza – hogyan változott a magyarok és a térségben élő más nemzetek nemzeti kötődése és európai identitása. Az idősoros adatokból arra is választ kaphatunk, hogy abban az időszakban, amikor a munkaerő szabad áramlása először korlátozottan, majd teljesen megvalósult az EU országain belül, változott-e a bevándorlókkal és más kisebbségekkel kapcsolatos elutasítás mértéke. Ahol erre lehetőség van, az attitűdöket nemzetközi összehasonlításban is elemzem. A tanulmány aktualitását Magyarország esetében az ezredforduló óta elmérgesedett politikai, közéleti és etnikai konfliktusok adják: vajon a vizsgált korszak végén menynyire érzékelnek a magyarok konfliktusokat a különböző társadalmi csoportok között? A nemzeti identitás témájában számos empirikus vizsgálat született a rendszerváltást megelőzően és azt követően egyaránt (lásd pl. Csepeli 1985, 1992; Csepeli–Örkény 1998). Az 1995-ös International Social Survey Program (ISSP) alapján kapott eredmények rámutattak, hogy a nemzeti érzések és a különböző identitáselemek – mint például magyarországi születés, magyar állampolgárság, kereszténység, nyelv, önbesorolás – eltérő, de gyakorlatilag változatlan súllyal jelentek meg a magyarok identitásszerkezetében (Csepeli– Örkény 1996; Csepeli et al. 2004)