Integrációs minták: iskolázatlan emberek és munkahelyeik Norvégiában, Olaszországban és Magyarországon
letöltésKöllő János
Integrációs minták: iskolázatlan emberek és munkahelyeik Norvégiában, Olaszországban és Magyarországon
Mi hiányzik ahhoz, hogy a volt szocialista országok iskolázatlan népessége munkához jusson az Európában (vagy éppen Latin-Amerikában) kialakult szinten? Alighanem ez a hazai és kelet-európai munkaerő-piaci kutatás legfontosabb megválaszolatlan kérdése. A posztszocialista országok lemaradása e téren olyan mértékű, és olyan mértékben régió-specifikus, hogy megértésében sem a világméretű tendenciákra (’skill-biased technological change’), sem a régió országai között élesen eltérő intézményi sajátosságokra (minimálbér, segélyrendszerek, foglalkoztatáspolitika) való hivatkozás nem segít. Sem az iskolázatlan népesség méretére és – ennél fogva átlagos várható képességeire –, sem a relatív bérekre, sem a relatív kognitív készségszintre vonatkozó adatok nem jelzik előre a közös, régiós szintű munkaerő-piaci kudarcot. Az európai munkaerő-felmérések (EU-LFS) vizsgálódásunk időszakára vonatkozó, 2008-as adatai szerint a képzetlenek foglalkoztatási rátájában megfigyelhető kelet-nyugati különbség 24,5 százalékpont volt, sokkal nagyobb, mint a régiókon belüli szórások (8,9 százalékpont a volt szocialista országokban és 9,5 a nyugati EU-országokban). Egy országszintű regresszió, melynek egyetlen magyarázó változója egy Kelet-Európa dummy, a foglalkoztatási ráták teljes varianciájának 61%-át magyarázza. Egy hasonló, egyváltozós, egyéni adatokon becsült foglalkoztatási logit modell helyesen osztályozza a férfiak 72,7 és a nők 54,4%-át, valamint az összes megfigyelés 59,4%-át. Az iskolázatlan népesség abszolút és relatív foglalkoztatási rátái csak Romániában és Szlovéniában haladják meg a nyugati EU-országoktól súlyosan lemaradó Belgium mutatóit, minden más volt szocialista ország rosszabbul teljesít, mint bármelyik nyugati EU-tagállam. A képzetlenek képzettekhez viszonyított foglalkoztatási rátája nem éri el a 45%-ot Bulgáriában, Észtországban, Lettországban és Magyarországon, a 40%-ot Csehországban és Lengyelországban, illetve a 35%-ot Litvániában és Szlovákiában.