Oktatási egyenlőtlenségek, iskolai mobilitás és az oktatási rendszer átalakulása Magyarországon az 1980-as évektől napjainkig
letöltésLőrincz Borbála; Antal-Fekete Emese
Oktatási egyenlőtlenségek, iskolai mobilitás és az oktatási rendszer átalakulása Magyarországon az 1980-as évektől napjainkig
A legfrissebb OECD (2018) adatok szerint Magyarországon alacsony a társadalmi mobilitás jövedelmi, oktatási és foglalkozási dimenzióban egyaránt. Erre magyarázatul szolgál többek között a társadalom legfelső és legalsó kvintiliseinek erős megtartó ereje, azaz az ún. ’ragadós padló’ és ’ragadós plafon’ jelensége. A társadalmi mobilitás egyik legjelentősebb vertikális csatornája az iskola (Sorokin 1964), hiszen az itt megszerzett kulturális és társadalmi tőke később a gazdasági tőkéhez jutást is elősegíti (Bourdieu 1978). Az általános tankötelezettség bevezetése óta elméletileg minden gyermek azonos hozzáféréssel rendelkezik az oktatáshoz, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a rendszer képes újratermelni, sőt növelni a családi háttérből fakadó egyenlőtlenségeket. Ez jellemző a nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően szelektív és egyenlőtlen hazai oktatási rendszerre is (Csapó et al. 2015). A nagyrészt az alacsony szocioökonómiai státuszú tanulókat érintő rosszabb minőségű oktatás, lemorzsolódás, illetve az ebből következően végül elért alacsony iskolai végzettség megnehezíti, hogy ezek a gyerekek később sikeresen integrálódjanak a munkaerőpiacra és a társadalomba. Annak, hogy a magyar oktatási rendszer nem képes hatékony vertikális mobilitási csatornaként működni – sőt inkább növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket –, több strukturális oka is van. Egyrészt az erőforrások eloszlását magas fokú területi egyenlőtlenség jellemzi. Egyes régiókban, valamint bizonyos típusú településeken élő családok nem, vagy csak korlátozottan, rosszabb minőségben jutnak hozzá egyes szolgáltatásokhoz (pl. bölcsőde, óvoda, gyógypedagógiai, logopédiai ellátás) (Hajdu et al. 2022; Keller 2018). Másrészt számos kutató rámutatott, hogy az oktatási rendszer extrém szelektivitása, a korán és rugalmatlanul, átjárhatatlanul elváló iskolai utak és az egyes intézménytípusokban elérhető szolgáltatások minőségének különbsége is jelentős mértékben hozzájárul az egyenlőtlenségek növekedéséhez. Jellemzően éppen azok a gyerekek férnek hozzá a magasabb színvonalú oktatáshoz, akiknek családja is magasabb társadalmi státuszú (Horn et al. 2016; Lannert 2018).