Szülővé válni és harmadik gyermeket vállalni: Csoporttényezők és családpolitika

Szakmai közhely, hogy a termékenység alakulása komplex társadalmi folyamat, és a szülővé válás megértéséhez számtalan tényező hatását érdemes figyelembe venni. Mégis meglepődünk, amikor például Andorka Rudolf Gyermekszám a fejlett országokban című, 1987-ben megjelent könyvében 16 fejezet szól a termékenységet befolyásoló tényezőkről. Rögtön az is világossá válik, hogy hiába veszünk figyelembe sok-sok tényezőt, a magyarázat szükségképpen korlátozott lesz, és ha egy-egy szempontot kiemelünk, fontos lenne a többit kontroll alatt tartani. Tanulmányunk kiemelt célja, hogy megvizsgáljuk a családpolitikai intézkedések termékenységre gyakorolt hatását. Ennek különös jelentőséget ad, hogy az elmúlt évtizedekben hazánkban számtalan családpolitikai váltás következett be, és az alacsony termékenység következtében a volt szocialista országokban is számos pronatalista intézkedést vezettek be. Jelenleg pedig az északeurópai országokban végbemenő, mindenkit meglepő termékenységcsökkenés következtében vált a családpolitikai intézkedések termékenységre gyakorolt lehetséges hatása a közéleti érdeklődés tárgyává. Elemzéseink három évtizedet fognak át: az 1980-as években indulnak és a rendelkezésre álló adatok miatt 2016-ig tartanak. Magukban foglalják tehát a politikai, gazdasági és társadalmi átmenet időszakát, amikor a redisztributív hiánygazdaság piacgazdasággá válik, illetve a gazdaság integrálódik a világpiacba, amikor a politikai intézmények átfogóan és gyorsan, a jóléti intézményrendszer pedig átfogóan, de lassabban alakul át. Természetesen vetődik tehát fel a kérdés (Gerber–Perelli-Harris 2012), hogy várhatjuk-e a családpolitikai intézkedések termékenységet ösztönző hatását akkor, amikor a társadalomszerkezet és a társadalmi együttélés szinte minden területén mélyreható változások mennek végbe. Várhatjuk-e, hogy a családpolitika hatást ér el egy olyan időszakban, amikor a gyerekvállalási modell átalakul, amikor a társadalom a korai gyermekvállalási mintáról egy késő gyermekvállalási mintára tér át? Persze kérdéseink másfajta perspektívából is megfogalmazhatók: Nem éppen az-e a kormányzati beavatkozások szerepe, hogy az átalakulás kiszámíthatatlanságában egyfajta biztonságot nyújtsanak, védőhálóként szolgáljanak? Vagyis nem éppen ekkor várhatjuk-e, hogy a jóléti állami ellátások a kívánt célokat elérik? A hazai intézkedések elemzése során ajánlatos tehát figyelembe venni, hogy „turbulens időket” elemzünk. Két ilyen „külső” vagy „egyedi” tényezőcsoportot szándékaink szerint modelljeinkben is be tudunk építeni. Tudjuk, hogy a mélyreható, átfogó átalakulás gazdasági krízissel, munkapiaci hullámzással járt, és ez hatással van a termékenységre (Cornia–Paniccia 1996; Goldstein et al. 2013). Ezen környezetváltozást háromféle gazdasági indikátorral (infláció, foglalkoztatás és munkanélküliség szintje) fogjuk mérni és kontrollálni. Másrészt a korai gyermekvállalást a késői gyermekvállalás váltotta fel, ami átmenetileg szükségszerűen csökkentette a termékenységet. E folyamat hatását is makroindikátorral kívánjuk megragadni. Végül a demográfiai és szociológiai elemzések bevett gyakorlata szerint feltételezzük, hogy a gyermekvállalási esélyek társadalmi ismérvek szerint eltérnek. Ezt a szemléletet azzal egészítettük ki, hogy azt is vizsgáltuk, hogy a különböző társadalmi csoportok a makrokörnyezet változására eltérően reagálnak-e. A társadalom heterogenitása miatt a családpolitikai intézkedések egyes társadalmi csoportokat jobban motiválhatnak, másokat kevésbé érinthetnek.