A fogyatékossággal élő emberek jogaival és társadalmi részvételével kapcsolatos lakossági attitűdök

Bernát Anikó; Petri Gábor; Vajda Dorina; Turnpenny (Kozma) Ágnes

A fogyatékossággal élő emberek jogaival és társadalmi részvételével kapcsolatos lakossági attitűdök

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint az emberiség mintegy 15%-a él valamilyen fogyatékossággal (WHO 2011). Magyarországon a 2011. évi Népszámlálás során a teljes népességben 490 578 ember vallotta magát fogyatékosnak, a 2016-os Mikrocenzus szerint a fogyatékos emberek száma 408 021 fő volt. A magukat fogyatékosnak valló emberek közel fele 60 év alatti, ami hozzávetőlegesen 200 ezer főt jelent. Tehát az érintettek családtagjaival együtt legalább félmillió ember életét érinti közvetlenül vagy közvetetten a fogyatékosság valamilyen formája.2 A fogyatékosság nem csupán biológiailag, hanem társadalmilag is meghatározott fogalom: nemcsak egészségi, hanem társadalmi hátrányt is jelent. A sérülékeny társadalmi csoportokkal kapcsolatos társadalmi attitűdök egyfajta lakmuszpapírként mutatják egy társadalom empátiáját, szolidaritását, érettségét és felelősségvállalási képességét. A fogyatékossággal élő emberek világszerte, még a magas jövedelmű országokban is egyértelműen a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok közé tartoznak: rosszabb egészségi állapotúak, alacsonyabb szintű iskolai végzettséggel és foglalkozásokkal rendelkeznek. Ráadásul a fogyatékossággal élő emberek között sokkal nagyobb a szegénységben élők aránya, nagyobb eséllyel válnak zaklatás, erőszak vagy bűncselekmények áldozatává, mindamellett, hogy általában kisebb eséllyel kapnak megfelelő jogvédelmet is, ráadásul nagy részük eleve korlátozott jogi keretek között él (WHO 2011). Ez a hátrányos helyzet az egy háztartásban élő családtagokra is kiterjed, és az ő életüket, társadalmi és térbeli mobilitásukat, munkavállalásukat, szabadidős és rekreációs lehetőségeiket, valamint egészségi állapotukat is befolyásolja (pl. Murphy et al. 2007; Werner–Shulman 2013; Brimblecombe et al. 2018). A fogyatékos embereket érő előítéletek mélyen gyökereznek és összefüggnek a társadalmak politikai, gazdasági, kulturális, szociálpolitikai rendszereivel, sőt antropológiai, nyelvi és diszkurzív jelenségeivel is (Könczei 2009; Svastics– Csillag 2021). Bár elemzésünkben nincs lehetőség ezen összefüggések részletes bemutatására, annyit fontos megjegyezni, hogy a társadalmi attitűdök kérdése nem független a korábban említett strukturális hátrányoktól, sőt azoknak részben oka és részben következménye is. A társadalom – a szomszédok, munkaadók, munkatársak, hivatali dolgozók, buszsofőrök, bolti eladók, iskolatársak, tanárok, orvosok – attitűdje, azaz elfogadó vagy elutasító hozzáállása a fogyatékossággal élő emberekhez, legalább olyan súlyú hátrányteremtő tényező vagy akadály lehet az érintettek életében, mint a jogszabályok vagy bizonyos szolgáltatások megléte vagy hiánya (Barnes 1995). A fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos negatív attitűdök a mindennapok során sokszor diszkrimináció formájában is megjelenhetnek, és ezáltal befolyásolják a különböző közszolgáltatásokhoz (pl. oktatás, egészségügy, közösségi közlekedés) való hozzáférést, a társadalmi részvétel lehetőségeit (pl. munkavállalás), sőt az egyén magánéletét is (pl. kiközösítés, elszigetelődés) (Svastics–Csillag 2021). Kapcsolat van továbbá a negatív attitűdök és a bűncselekmények áldozatává válás vagy fogyatékossággal élők ellen irányuló gyűlöletbeszéd előfordulása között is (Sherry et al. eds. 2019). A negatív előítéletek befolyásolják az érintettek identitását és úgynevezett politikai ágenciáját, azaz tettrekészségét, cselekvési és kezdeményezési képességét is (lásd pl. Shakespeare 1996). Jelen tanulmányunkban a fogyatékossággal élő emberek jogaival és társadalmi részvételével kapcsolatos társadalmi attitűdöket elemezzük a magyarországi felnőtt lakosság körében egy 2021-ben végzett reprezentatív mintavételen alapuló véleménykutatás adatainak alkalmazásával. Az attitűdöket az elfogadás, illetve elutasítás dimenzióiban vizsgáltuk, azt feltételezve, hogy a társadalmi közelséget elfogadók, jogok gyakorlását és részvételt támogató vélemények alapvetően pozitív, elfogadó attitűdöt jelentenek, míg az elutasító vélemények előítéletes nézetekre is utalhatnak.