Állami, önkormányzati, egyházi és alapítványi iskolák: részarányok, tanulói összetétel és tanulói teljesítmények

A 2010. évi kormányváltást követő oktatási intézményi változások közül a legnagyobb figyelem a 2012-ben alapított Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) történetét, az önkormányzati iskolák állami fenntartásba kerülését kísérte, és kisebb figyelem jutott az alapítványi, illetve magán (a továbbiakban e kettő együtt magán) és az egyházi iskolák arányának változására, azaz az egyházi iskolák térnyerésére és a magán iskolák visszaszorulására. Magyarországon a 2000-es évek elején az egyházi és magán iskolák részvétele a közoktatásban viszonylag szerény volt, átlagosan 5-6% körüli (Imre 2004, 2005). 2010 után azonban jelentős változások kezdődtek. Az egyházi iskolák számának növekedése ellenére, az oktatáskutatással foglalkozók még a legutolsó időkig is úgy látták, hogy „az oktatási rendszert alapvetően megmozdító folyamatról aligha beszélhetünk” (Híves 2013) vagy, hogy „csak az egyházi iskolák alapításának üteme nőtt meg, de arányuk így is csekély maradt” (Györgyi 2015). Az OECD- és az európai országok nagyon heterogének abban a tekintetben, hogy az egyes oktatási szinteken és programtípusokban a diákok mekkora hányada tanul magán- vagy egyházi oktatásban, ahogy abban is eltérések mutatkoznak, hogy a nem állami iskolák és állami iskolák között mekkorák a különbségek tanulóik társadalmi-, gazdasági hátterét tekintve, hogy az egyházi vagy magánfenntartású iskolák milyen mértékben erősítik a tanulók társadalmi csoportok szerinti elkülönítését, szegregációját (OECD 2012). A különböző iskolafenntartók által működtetett iskolákban tanuló diákok teljesítménykülönbségét vizsgáló nemzetközi empirikus vizsgálatok különféle hatásokról számolnak be. Bár e tanulmányok egy része nem tudott kimutatni hatást, de pozitív vagy negatív hatásról beszámoló munkák is születtek (pl. Neal 1997; Altonji–Elder–Taber 2000; Bertola-Checci-Oppedisano 2007; Woessmann 2010).