A segítségnyújtás evolúciója és a szolidaritás új formái a migrációs válság idején. Új önkéntes és régi civil szervezetek 2015-ben

2015 fordulatot jelentett a migrációs kérdésben1 mind Európában, mind Magyarországon. Habár az elmúlt években erőteljesen növekedett Magyarországon a regisztrált menedékkérők és letelepedést tervezők száma, 2015-re az Európa nagy részét érintő, és a II. világháború óta legnagyobb migrációs hullám elérte Magyarországot is. Egy év leforgása alatt mintegy 390 ezer fő2 haladt át az országon, akik közül 177 ezer főt regisztráltak menedékkérőként a hatóságok.3 Ez a rendkívül nagyszámú és igen heterogén migráns népesség jellemzően nem tekintette Magyarországot célállomásnak, hanem csak egy megállónak nyugat-európai, elsősorban németországi és svédországi végcéljaik felé. A 2015-ös nyári-őszi migrációs hullám magyarországi eseményei több szempontból újdonságként hatottak, s egyben nagy kihívást is jelentettek az ország számára. Egy olyan ország számára, amely erőteljesen idegenellenes, elzárkózik a másság különböző formáitól, és amire a kormányzat erőteljes bevándorlás- és migránsellenes kampányt építhet; ahol a civil aktivitás és az egymás iránti bizalom szintje általában véve igen alacsony, és ahol ennek ellenére a szolidaritás új formái bukkantak fel annak érdekében, hogy az országba hirtelen tömegesen érkező menekülők alapvető humanitárius segítséget kaphassanak.