A 2022-es országgyűlési választások: Adatok és meglepetések

Tóka Gábor

A 2022-es országgyűlési választások: Adatok és meglepetések

Magyarországon a népképviseleti országgyűlés létrehozása óta az idei, 42. parlamenti választás az 1848 tavasza óta lezajlott választások legdemokratikusabb negyedébe tartozott, ha a jogosultak körét, az indulás, a kampányolás és a választás szabadságát nézzük. A szavazók modern értelemben vett információs jogainak gyakorlati érvényesülése és a választások törvényes lebonyolításának jogállami biztosítékai tekintetében azonban 1990 óta a legkevésbé szabad választásra került sor. A választást részben ezért, részben pedig az ellenzék új politikai ­stratégiája által felkeltett túlzott várakozások miatt, rendkívül nagy figyelem övezte. A megelőző három országgyűlési választáson az 50%-hoz közeli szavazatarányt képviselő ellenzék megosztottsága és a választási rendszer megreformálása miatt tudott a Fidesz–KDNP lista kétharmados mandátumtöbbséget szerezni, és ezzel lehetőséget a politikai rendszer, a tulajdonviszonyok, a jogi és közéleti normák messzemenő átszabására. 2022-ben azonban az ellenzék megosztottsága sokkal kisebb volt, miközben a választási szabályok, valamint a Fidesz és az ellenzék feltételezett népszerűsége alig változtak a legutóbbi választás óta. Meglepetést okozott ezért, hogy 2022-ben még a korábbi választásokon látottnál is több parlamenti mandátumot szerzett a kormánypárt. A választást követő kommentárok központi témája lett e meglepő eredmény feldolgozása, legtöbbjük fő következtetése pedig inkább csak abban különbözött egymástól, hogy a politikai rendszer autokratikus vonásaival, a nemzet politikai kultúrájával, vagy az ellenzék valamilyen tartós fogyatékosságával, és/vagy a kormánypárt különleges politikai erényekben gyökerező rendhagyó népszerűségével magyarázták-e azt, hogy a politikai váltógazdálkodás visszatérése az országba hosszabb távon is valószínűtlennek tűnik. A választás (vagy legalábbis az azt követő értelmezési verseny) egyik fontos politikai eredménye pont a kormánypárt választásokon való leválthatatlanságára vonatkozó meggyőződés szélesebb körű elterjedése lett. A hiedelem megalapozottságát, tehát a politikai jövő számos, felettébb komplex forgatókönyvének esélyhányadosát, viszont csak a Társadalmi Riport módszertani hagyományaitól eltérő tényellenes gondolatkísérletekkel ellenőrizhetnénk most. Ezért ebben a tanulmányomban inkább azt tekintem át, ami számszerű adatok alapján valamennyire tisztázható. Először arról lesz szó, hogy miben különbözött a 2022-es választási eredmény a korábbiaktól, ezt követően rátérek a „meglepetések” magyarázatára. A választási eredményekkel, illetve az összes megjelent választási közvélemény-kutatás előrejelzéseivel kapcsolatban saját adatbázisaimra hagyatkozom, amit részletes dokumentációval és forráskritikai megjegyzéseimmel együtt közzétettem.