Társadalmi mobilitás és partnerszelekció
letöltésErát Dávid; Füzér Katalin; Huszár Ákos
Társadalmi mobilitás és partnerszelekció
Tanulmányunkban az intergenerációs iskolai mobilitás és az iskolai alapú párkapcsolati homogámia változását, illetve a két folyamat összekapcsolódását vizsgáljuk Magyarországon. Elemzésünkben mind a társadalmi mobilitást, mind pedig a párkapcsolati homogámiát olyan indikátoroknak tekintjük, amely egy társadalom nyitottságáról, illetve zártságáról ad tájékoztatást, még ha a jelenségnek különböző aspektusait ragadják is meg (Hout 1982; Ultee–Luijkx 1990; Katrňák et al. 2012).1 A társadalmi mobilitás a legáltalánosabb értelemben az egyének társadalmi helyzetének változását jelenti (Andorka 1982). A mobilitáskutatások arra a kérdésre keresik a választ, hogy mennyiben öröklődik át a szülők társadalmi helyzete (esetünkben iskolai végzettsége) a gyermekeikre, illetve az egyének mekkora hányadának változik a társadalmi pozíciója (végzettsége) származási helyzetéhez képest. Amennyiben a származás szerepe erős, az arra utal, hogy az egyéneknek kisebb lehetőségük van arra, hogy saját erőfeszítéseikre, illetve szorgalmukra támaszkodva változtassanak a származásukból adódó társadalmi helyzetükön. A társadalmi mobilitás kérdése Max Webernél a „társadalmi osztályokkal” összefüggésben merül fel. Weber meghatározása szerint a mobilitás a társadalmi osztályokon belül gyakori, az osztályok között viszont kevésbé. Így, az osztályok közötti mozgás ritkasága meghatározza az osztályok közötti határok szilárdságát és az osztályformálódás esélyét (Weber 1987). Tehát, az alacsony mértékű nemzedékek közötti mobilitás azt jelenti, hogy az osztályok közötti határok merevek, s nehezebben átjárhatók az egyének számára.