Osztályszerkezet és jövedelemeloszlás Magyarországon 1982 és 2019 között

Huszár Ákos

Osztályszerkezet és jövedelemeloszlás Magyarországon 1982 és 2019 között

Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy a jövedelem eloszlása és a foglalkozási szerkezet átalakulása miként függ össze Magyarországon, illetve hogy ez miként változott az 1980-as évek eleje, illetve a 2010-es évek vége közötti csaknem négy évtized során. E vizsgálat révén pedig arra az általánosabb kérdésre keresem a választ, hogy a gazdasági, anyagi egyenlőtlenségeket mennyiben lehet visszavezetni a piaci, különösen munkaerő-piaci esélyeiket tekintve különböző osztályhelyzetben lévők közötti egyenlőtlenségekre. A következőkben először a dolgozat kérdésfelvetését mutatom be, majd utána térek rá az empirikus eredményekre.1 A felvetett probléma szempontjából két forrás kitüntetett jelentőségű számomra. Egyrészt a hazai munkák közül közvetlenül kapcsolódom Ferge Zsuzsa 1960-as években végzett rétegződés-vizsgálataihoz, amely mind megközelítése, mind pedig konkrét eredményei szempontjából fontos kiindulópontot jelentenek (Ferge 1969). Másrészt szintén fontos kapcsolódási pontot jelentenek az osztályelemzés neomarxista, illetve neoweberiánus irányzatai, amelyek a klasszikus marxi–weberi osztályelmélethez visszanyúlva igyekeznek utat nyitni az osztályelemzés egy empirikusan megalapozott megközelítése felé (vö. Wright ed. 2005). Ezek a megközelítések közösek annyiban, amennyiben mindegyikük a társadalmi struktúra valamely elméletéből kiindulva igyekszik magyarázatot kínálni a társadalom tagolódásra, még ha a konkrét elméleti megfontolásaik el is térnek egymástól. Szintén közös e megközelítésekben az, ahogy az empíriához viszonyulnak. Mindegyikükre igaz, hogy azt a feladatot tűzik ki az empirikus vizsgálatok elé, hogy megerősítsék vagy cáfolják az előzetes elmélet által megfogalmazott várakozásokat, illetve hipotéziseket. Ennek szellemében azért vizsgálja Ferge, hogy a munkajelleg-csoportok között milyen különbségek vannak gazdasági, anyagi viszonyaik, kulturális helyzetük, életmódjuk, illetve mobilitási jellemzőiket tekintve, hogy képet alkothasson arról, hogy mennyiben lehet „valóságos társadalmi csoportoknak” tekinteni ezeket (Ferge 1969). A neomarxista, illetve a neoweberiánus irányzatok is arra törekszenek, hogy empirikus vizsgálatok segítségével teszteljék a klasszikus osztályelméletek feltevéseit. Ezek szerint az eltérő osztályhelyzetet elfoglalóknak az anyagi lehetőségei, illetve életesélyei is eltérnek egymástól; továbbá az osztályhelyzet alapját képezheti különböző társadalmi-kulturális gyakorlatok kialakulásának; illetve hogy az osztályhelyzet – ennek a felismerése nyomán – alapját képezheti a kollektív cselekvés különböző formáinak (Breen–Rottman 1995).