Európai gyermekszegénység: a szülői háttér és a családpolitika szerepe a gazdasági válságot követő időszakban
letöltésGábos András; Kopasz Marianna; Limani, Donika
Európai gyermekszegénység: a szülői háttér és a családpolitika szerepe a gazdasági válságot követő időszakban
A fejlett országokat, így az Európai Unió tagállamait, köztük Magyarországot is a gyermekek átlagosnál magasabb szegénységi kockázata jellemzi.1 Az Európai Unió 28 tagállamában a gyermekek jövedelmi szegénységi rátája a 2008-as pénzügyi és gazdasági válságot követően, 2016-ban közel négy százalékponttal volt magasabb, mint a teljes népesség körében (21 százalék a 17,3 százalékkal szemben). Hasonló arányokat tapasztalunk akkor is, ha más szegénységkoncepción alapuló mutatókat, például a súlyos anyagi deprivációban élők arányát vizsgáljuk: 2016-ban az európai gyermekek 26,4 százaléka, míg a népesség csupán 23,5 százaléka volt érintett. Ez azonban nem volt másként a 2008-as pénzügyi és gazdasági válságot megelőző időszakban sem; a gyermekek átlagosnál magasabb szegénységi kockázata hosszabb időszakra visszamenően fennáll (Cantillon és szerzőtársai, 2017). A válság, miközben a gyermekek szegénységének növekedésével járt, különbözőképpen érintette az egyes országokat a kiinduló feltételektől, a makrogazdasági sokk jellemzőitől vagy a krízis során folytatott szakpolitikai gyakorlattól függően. Míg Dániában a gyermekszegénységi ráta a válság kitörésekor 9 százalék volt, addig Spanyolországban ennek háromszorosa (27 százalék), Romániában pedig majdnem négyszerese (33 százalék). Voltak olyan országok, amelyeket – a GDP, a foglalkoztatási vagy a munkanélküliségi ráta változását tekintve – nagyon súlyosan érintett a válság, de viszonylag gyorsan kilábaltak belőle (pl.: Írország, Magyarország, az Egyesült Királyság vagy a balti államok). Voltak olyanok, amelyekben a súlyos hatások időben elhúzódtak (jellemzően a déli tagállamok Málta és Portugália kivételével); és olyanok is, amelyek kevésbé vagy szinte egyáltalán nem éltek át visszaesést (pl.: Belgium, Németország, Lengyelország vagy Svédország). Ezzel összefüggésben, a makrogazdasági és a munkaerő-piaci folyamatok szerepe kulcsfontosságú – többek között – a gyermekszegénység alakulásának szempontjából (Cantillon és szerzőtársai, 2017)