Distribution of wealth in Hungary, international comparison

Kolosi, Tamás; Fábián, Zoltán

Distribution of wealth in Hungary, international comparison

Amikor a magánháztartások vagyonát szeretnénk felmérni, akkor a következő fő elemeket kell számba venni: 1. lakóingatlan; 2. egyéb ingatlan; 3. járművek; 4. egyéb ingóvagyon; 5. pénzügyi vagyon; 6. vállalkozói vagyon; 7. adósságok. A nettó vagyont úgy kapjuk meg, hogy az iménti felsorolás első hat elemének összegéből kivonjuk a hetedik elem értékét. Szoros értelemben véve a vállalkozói vagyon a pénzügyi vagyon része, de a jelen tanulmányban igyekszünk elkülöníteni a kettőt. Kérdőíves felmérésekből csak igen hiányosan lehet megbecsülni a nettó lakossági vagyon összesített értékét, de kiegészítve a rendelkezésre álló makrostatisztikai adatokkal mikro szinten is elemezhetjük a lakosság vagyonalapú rétegződését, ami feltevésünk és a nemzetközi szakirodalom szerint meglehetősen eltérő képet mutat a jövedelmi rétegződéséhez képest (Piketty 2015; Saez–Zucman 2016). Magyarországon igencsak híján vagyunk a vagyoni helyzettel kapcsolatos mikroadatoknak. A TÁRKI Háztartás Monitor vizsgálatsorozat az egyik kivétel, ami részleges betekintést enged a magánháztartások vagyoni helyzetébe. A nemzetközi gyakorlatban azonban több nagyobb szabású vagyonfelmérés is ismert, köztük az egyik legkorábbi az egyesült államokbeli Survey of Consumer Finances2 , melyet a Fed3 bonyolít le az 1980-as évek óta háromévente. Ezeket a vagyonfelméréseket rendszerezi és harmonizálja a Luxembourg Wealth Studies4 , valamint az Európai Központi Bank is készít vagyonfelmérést az EU-tagállamokban (ECB 2013)5 . Jelen írásunkban elsősorban a TÁRKI említett Háztartás Monitor vizsgálatának 2015-ös adatait6 használjuk, valamint elemezzük a rendelkezésre álló makrostatisztikai adatokat. Ez utóbbiak forrása a Nemzeti Számlák Rendszerében felvett adatok, melyeket felhasznál az OECD, valamint több más nemzetközi pénzintézet is. A vagyoni rétegződés és az extrém magas családi, vállalkozói vagyonok kialakulása már régóta kedvelt témája a közgazdasági és szociológiai szakirodalomnak, de természetesen a szélesebb társadalmi nyilvánosságot – kiváltképpen a bulvársajtót – is érdekelte a gazdagok, a „felső tízezer” exkluzív világa (Kolosi–Szelényi 2010). Különösen vitatott téma lett ez Thomas Piketty francia közgazdász A tőke a 21. században című bestseller művének megjelenése után. Piketty arra mutatott rá, hogy a vagyoni (valamint a jövedelmi) egyenlőtlenségek az Egyesült Államokban és a fejlett országokban a 20. század eleje óta nem látott mértékben megnövekedtek annak révén, hogy a tőkejövedelmek hozama rendre nagyobb mértékben növekedett, mint maga a gazdasági növekedés mértéke. Ezt közkeletűen az r > g képlettel írják le, vagyis a return (tőkehozam) nagyobb, mint a growth (gazdasági növekedés). Szelényi Iván mutatott rá arra, hogy a fő problémát nem is annyira a tőkejövedelemből származó profit, hanem a monopolisztikusan birtokolt szűkös erőforrásokból (pl. föld, trafik, kaszinó stb.) származó járadékjövedelmek aránytalan növekedése jelenti (Szelényi 2015). Tóth István György pedig többek között rámutat, hogy Piketty az öröklődésből adódó vagyonhalmozódási problémát erősen túldimenzionálja. (Tóth 2015)