Példaképünk: Kína?

Nemrég, 2014. július 28-án hangzott el Tusnádfürdőn Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak A munkalapú társadalom korszaka következik c. előadása.2 A beszéd nagy feltűnést keltett hazánkban és külföldön egyaránt. A sokfelé ágazó fejtegetésnek csupán néhány mondatával foglalkozom. „...versenyfutás zajlik annak a közösségszervezési módnak, annak az államnak a megtalálásáért, amely a leginkább képes egy nemzetet, egy közösséget nemzetközileg versenyképessé tenni. Ezzel magyarázható, ... hogy ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket. Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország.” Különös lista. Melyek lennének azok a jellegzetességek, amelyek valamennyi említett országban megtalálhatók, miközben más, sztárnak nem minősíthető országoknál nem mutathatók ki? Tekintsünk az 1. táblázatra. Az öt közül négyben hosszú időn át, sőt még a válság közepette és közvetlenül utána is magas volt a GDP növekedésének üteme, jóval nagyobb, mint számos „hanyatló” nyugati országban, és mint Magyarországon. Sokak szemében ez indokolná a „sztár” minősítést. Ám itt kilóg a sorból Oroszország, ahol a 2009–2013 időszakban a GDP átlagos növekedési üteme nem volt nagyobb az Egyesült Államokénál. Ami pedig a beszédben említett másik jellegzetességet illeti, India minősül kakukktojásnak.