Szélsőjobboldaliság Európában és Magyarországon

Érdekes ellentmondás, hogy miközben a politikai közbeszédben szokás a szélsőjobboldal időről időre bekövetkező térnyerését egyetlen okra visszavezetni (ti. a gazdasági válságokra), addig a társadalomtudományi szakirodalom mintha túlságosan is sokféle magyarázattal szolgálna. A különböző elméleteket – részben mennyiségi, részben tartalmi okok miatt – még rendszerezni is meglehetősen nehéz. Bár a jobboldali szélsőségek kutatása alapvetően nem tér el más politikai irányzatok és szereplők vizsgálatától, a szélsőjobboldalhoz való viszony különösen érzékeny területnek számít még a politika világán belül is. Egyegy új elmélet megjelenése így nem pusztán tudományos, hanem kiemelt politikai relevanciával is bír, és a közbeszédben is rendre fontos témává válik a magyarázatok keresése. Az 1980-as évek eleje óta – ekkor kezdődött a II. világháború utáni szélsőjobboldali pártok térnyerésének harmadik hulláma Európában – különösen nagy érdeklődés övezi a témát, és jelentős mennyiségű tudományos publikáció is napvilágot látott, melyek közül több is széleskörű, nemzetközi empirikus kutatásokon alapul. A jelenségkör vizsgálatának jellemzője, hogy – számos cikk és tanulmány megjelenése közepette – néhány szerző munkásságára való hivatkozás szinte elkerülhetetlenné vált a politikatudományi szakirodalomban. A különböző elméletek bár bizonyos mértékig reflektálnak egymásra, de konszenzus továbbra sem született a szélsőjobboldal felhajtóerőit illetően. Ez azonban nem meglepő, hiszen kétségtelenül sok kritérium mentén vizsgálható, térben és időben igen heterogén politikai jelenségről van szó, amelynek egy nagy szintetizáló elmélettel történő leírását szinte lehetetlenné teszik a különböző országspecifikus tényezők.