Zsidóellenes előítéletesség és az antiszemitizmus dinamikája a mai Magyarországon

A kommunista rendszer 1990-ben bekövetkezett bukása, a szabad véleménynyilvánítás jogának és a sajtó szabadságának törvényes biztosítása után azonnal megjelent az antiszemitizmus Magyarországon. A jelenség nagy riadalmat és heves vitákat váltott ki. A riadalom oka az a félelem volt, hogy az átmenet okozta gazdasági és társadalmi nehézségek sokakat fogékonnyá tesznek majd az antiszemita ideológiákra. Sokan észrevették: a volt kommunista országokban a régi rendszer bukása óta olyan folyamatok indultak meg, amelyek következményei hasonlítanak a XIX. századi modernizáció kiváltotta konfliktusokra. Nemcsak a korábbi politikai rendszer omlott össze, hanem megrendültek szerzett státusok és hozzájuk kapcsolódó identitások, megváltoztak a társadalmi csoportok felemelkedésének és lesüllyedésének esélyei, érvényüket vesztették megszokott társadalmi szabályok és normák, sokszor kiszámíthatatlanokká váltak a társadalmi cselekvés korábban jól kalkulálható következményei. A XIX. században elsősorban ezek a tényezők vezettek a modern antiszemitizmus kialakulásához Európában – és nem az iparosodás és urbanizálódás következtében megjelenő újfajta szegénység. A kérdés a rendszerváltozás után az volt, hogy hasonló veszélyeket hordoznak-e a keleteurópai átalakulások. Kell-e tartani attól, hogy a poszt-kommunista társadalmakban nagy csoportok az antiszemitizmus kétségtelenül és folyamatosan jelenlévő nyelvén juttatják majd kifejezésre a nagy átalakulás okozta problémáikat, amelyeket aztán az antiszemita politika által javasolt eszközökkel vélnek megoldhatónak? Ezek a kérdések álltak a hátterében azoknak a szociológiai kutatásoknak, amelyeket az érintett országok szociológusai folytattak a zsidóellenes előítéletekről az elmúlt években