Az újraelosztás iránti kereslet változása a válság időszakában az Európai Unió országaiban

Tanulmányunk végső kérdése: változott-e és ha igen, miképpen, a redisztribúció iránti kereslet a válság időszakában az Európai Unió országaiban és Magyarországon? Befolyásolta-e a redisztribúció iránti keresletet az, hogy az egyes országok mennyire mély válságot éltek meg, illetve az, hogy a gazdasági visszaesés után sikerült-e kilábalni, és ha igen, milyen gyorsan? A magyarázat-kísérlethez előbb nemzetközi összehasonlításban vizsgáljuk meg a redisztribúció iránti kereslet, a jóléti állam kiterjedt ellátásaival kapcsolatos attitűdök lakossági meghatározóit, majd rátérünk a magyarországi trendek elemzésére. Tanulmányunkban először az adatokat és a kutatási kérdéseket ismertetjük (2. fejezet). Ezután nemzetközi összehasonlító elemzést mutatunk be a 2009-ből és 2014-ből származó adatokon (3. fejezet), s azzal a feltételezéssel élünk, hogy az állami újraelosztás iránti keresletnek vannak ország-specifikus meghatározói, és vannak olyan tényezők, amelyek függetlenül az egyes országok makro- (országszintű) jellemzőitől, általánosságban határozzák meg az egyének redisztribúciós keresletét. Ez utóbbi tényezők beazonosítására regressziós elemzéseket végzünk és a válaszadók egyéni jellemzői alapján igyekszünk megbecsülni a jóléti újraelosztással kapcsolatos attitűdjeiket. A nemzetközi összehasonlító elemzést követően, a tanulmány 4. fejezetében azt vizsgáljuk, hogy milyen trendeket figyelhetünk meg Magyarországon a redisztribúció iránti kereslet, a jóléti állam kiterjedt ellátásaival kapcsolatos attitűdök lakossági meghatározóit illetően. Elemzésünk illeszkedik korábbi, e témába vágó munkáinkhoz. Magyarországon egymást követő vizsgálatok sora mutatta be, mennyire erős az állami gondoskodás kereslete (Csontos–Kornai–Tóth 1998; TÁRKI 2007; Tóth 2008, 2010). Egyes tanulmányainkban igyekeztünk feltárni, hogy mennyire gyökereznek régebbi tradíciókban, illetve mennyire kapcsolódnak más értékekhez és beállítottságokhoz a magyar társadalom paternalista attitűdjei (Fábián–Tóth 2008; Tóth 2010; Keller 2010).