Gazdasági átalakulás, nekilendülés és elakadás. Magyarország Makrogazdasági konvergenciája az Európai Unió fejlett térségéhez az 1990-es évek elejétől 2013-ig

Írásom a magyar gazdaság európai konvergenciájának (más szóval: felzárkózásának) egyes makrogazdasági metszeteit vizsgálja nemzetközi összehasonlításban a politikai-gazdasági rendszerváltás korai éveitől 2013-ig. Munkám néhány ponton kapcsolódik ugyan a 2008. évi Társadalmi Riportban megjelent, Szörfi Bélával készített, hasonló témájú tanulmányunkhoz (Oblath– Szörfi 2008), kérdésfeltevése és szemlélete azonban jelentősen különbözik attól. Az öt évvel ezelőtt készült tanulmánynak az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott országok felzárkózását jellemző közös vonások, valamint a konvergencia egyes jellemzői közötti összefüggések feltárása volt a célja. Jóllehet a tanulmány készítésének idején is voltak arra utaló jelek, hogy Magyarország gazdasági fejlődése más irányt vehet, mint a velünk együtt EUtagságot nyert országoké, az 1995 és 2007 közötti időszak egészének elemzése alapján országunk nem lógott ki a sorból: a fejlettebb EU-tagországokhoz történt konvergenciája nagyjából megfelelt annak, ami kezdeti lemaradásából következett. Éppen ezért látszott logikusnak a korábbi tanulmány szemlélete: ha képet kapunk az EU egészén belüli konvergenciát jellemző általános irányzatokról és összefüggésekről, illetve az új tagországokra vonatkozó specifikumokról, akkor a hazai felzárkózás feltételeire és kilátásaira nézve is érvényes következtetésekre juthatunk. 2014-re ez a megközelítés nyilvánvalóan alkalmatlanná vált. A 2000-es évek második felében Magyarország gazdasági konvergenciája az EU fejlettebb térségéhez elakadt, miközben az ország teljesítménye jelentősen leszakadt a többi, hozzánk sok tekintetben hasonló adottságokkal induló, visegrádi országétól – Csehországtól, Lengyelországtól és Szlovákiától (V3).