Olajozza vagy csikorgatja a fogaskerekeket? A NER korrupciós és gazdasági teljesítménye nemzetközi összehasonlításban

A korrupció és a gazdasági teljesítmény összefüggéseiről számos nemzetközi kutatás, elméleti, szakpolitikai és empirikus tanulmány áll rendelkezésre (pl.: Huntington, 1968; Mauro, 1995; Világbank, 2000; Méon–Sekkat, 2005; OECD, 2012; ECB, 2016). A nemzetközi szervezetek és az irodalom bevett definíciója szerint a korrupció a ráruházott hatalommal való visszaélés egyéni (csoportszintű) haszonszerzés érdekében (pl.: OECD, 2012). Az „utcai”, illetve a „nagy” („grand”) korrupció között a legfontosabb különbség az, hogy az előbbi inkább spontán módon zajlik és maguk az „egyszerű” állampolgárok az elkövetők, az utóbbi pedig szervezetten, a politikai és/vagy a gazdasági elit közreműködésével történik. A korrupciót az irodalom a járadékvadászattal átfedést mutató gazdasági-társadalmi jelenségnek (Aidt, 2016; Mihályi–Szelényi, 2018), illetve erőforrástranszfernek (Jancsics, 2019) tekinti. A korrupciónak – amely a kormányzás minőségének egyik meghatározó oka és egyben következménye is – a gazdasági teljesítményre gyakorolt hatásáról az (empirikus) irodalom mindmáig nem mondta ki a végső szót. Két koncepció verseng: az egyik szerint a korrupció „olajozza” a gazdaság fogaskerekeit, a másik szerint pedig „csikorgatja”. Az előbbi koncepció arra épül, hogy a korrupció – a nehézkes szabályozás megkerülésével – csökkenti a gazdasági tevékenységek tranzakciós költségeit (pl.: Huntington, 1968). A másik elmélet szerint az intézmények minősége endogén módon befolyásolja egy ország korrupcióval szembeni állóképességét, és olyan transzmissziós csatornákon keresztül, mint az üzleti környezet romlása, a beruházások csökkenése vagy az alacsony termelékenység, negatívan hat a gazdasági növekedésre, illetve a gazdasági teljesítményre (pl.: Mauro, 1995).